Egyszer minden csokor elhervad

2019.07.03

Az első Családi Műhelyes programon... Ott volt az ajtóban egy szép fehér primula tő. Ő képviselte az ártatlanságot... 

Mielőtt belépünk a kapcsolatba, a házasságba. Egész természetes, hogy mindenki a biológiára gondol, meg a szüzesség elveszítésére, melynek pecsét jellege mindig is inkább a nőket terhelte, mára már ez a teher látszólag elhalványult, bár, kétség kívül azért mérföldkő maradt...

Főképp azoknál, akikkel úgy esett, hogy rögtön arra járt a gólya...

Tehát, mindannyian erre a fajta szüzességre gondolunk. A szüzesség ártatlanságot is jelent. Amely ártatlanságban ott élnek a rózsaszín álmok, elképzelések... például az örökké, soha, csak jó lehet, csak veled... Megannyi színes ábránd, ártatlan és tapasztalatlan vágy járja körtáncát a szívünkben a menyegzőn...

A házasság ezzel szemben poroszos keménységgel tanítja a házaspárt. És a leckék között szerepel az ártatlan ábrándok szertefoszlása is.

Semmilyen intézmény nem lehet alkalmasabb arra, hogy megbántsunk, megalázzunk, kisemmizzünk, tönkre tegyünk egy másik embert - akár egy másikat, akit éppen mi hívtunk ebbe az életbe, mint a házasság. A szép, fehér virágon való átgázolás szimbolizálta számunkra, hogy az ártatlanság elveszítése nélkül nem lehet belépni a párkapcsolat szentélyébe.

Ha beléptünk, akkor megkezdődik az átalakulásunk, és egymást tesszük valamilyenné. Kihozzuk egymásból a rejtett "tartalékokat". Férjként a házasságban megismered szelíd kedvesed, mint szerteszórt figyelmű embert, aki sosem tudja, mit, hová tett; vagy megismered őt, mint dühöngő sárkányt, vagy repedt sarkú, kialvatlan, leharcolt tramplit. 

Nőként a házasságban megismered előzékeny, optimista, tettre kész, humoros kedvesed, mint depressziós, tesze-tosza, felelőtlen, agresszív, érzelmei kifejezésére képtelen, csapat munkában való részvételre alkalmatlan, elhamvadt szivart. És leszel, ha beleegyezel, elhanyagolt férj, és várólistás feleség. Az tudod, hogy milyen? Kérsz valamit, és az a dolog felkerül egy nagy pénztárgép szalagra írt lista aljára, a majd rovatba. Ha aztán, megunod az egész játszmát, megkísérled magad elintézni, és jöhet a következő élet lecke: mit kezdesz oldaladon egy kerékkötővel? "De megbeszéltük, hogy megcsinálom!"  Az élet színpadán a két főszereplő: a házi sárkány és a HH, azaz: halogató herceg többfelvonásosa zajlik éppen...

Az élet már csak ilyen! Egyszer elhervad a csokor, a fehér virág megadja magát. És mi el kezdjük a közös életünket feltételekhez kötni. Ez jellemzően sosem az elején történik. Mindig, valamikor útközben... Ha ezt az íratlan szabályt nem akarjuk követni, akkor tönkre vágjuk a szerelemet, az ártatlanságot, a színes álmokat, melyek bearanyozhatnák azokat az időket. A szerelem ideje nem arra való, hogy feltételeket szabjunk! Arra ott lesz egy egész élet...

Ez a keserű ébredés nem ismeretlen számunkra. Szinte megszólalásig hasonlít arra az életszakaszunkra, amikor rádöbbentünk, hogy a szüleink nem tökéletesek; sőt: tökéletlenek, olykor töketlenek, nem ártatlanok; sőt: olykor bűnösök. És ez a rádöbbenés sem kivédhető.

Az élet rendjének követése továbbra is az ártatlan álmokban való lebegés, a koppanás, és aztán... egyéni, és közös felelősség, és döntés kérdése, hogy merre tovább...