Füstös szerető

2020.01.31

2020. január 28. kedd . Bajban lennék, ha össze kellene számolnom hirtelen, hogy hányszor tettem le eddig a cigit. Önszántamból, kényszerből, szabad belső elhatározásból, finom külső késztetésből. És szégyellem is, hogy hányszor vettem vissza... Egyes esetekben dacból, más esetben fájdalomból, rettenésből, és akadt, amikor úgy hittem, hogy szabad akaratból - hogy én leszek a főnök, de aztán persze ő lett az.

Nem is kicsi ő! Mert ő, a NAGY Ő!

fotó: pixabay
fotó: pixabay

Számomra inkább egy személy, mint egy eszköz. Egy kedves, fiatal férfi, aki bennem él. Mindig itt van, mindig lehet rá számítani: egy titkos barát, egy szerető? Talán testvér? Cinkosom jóban és rosszban? Valaki, akihez bátran fordulhatok az örömömmel, és bátran fordulhatok a bánatommal. Akihez odalök a mindenben és mindenkiben való csalódás örökösen engem kísértő démona.

Amikor egyedül maradok

az olyankor van, amikor azt érzem, hogy elveszítek valakit, aki fontos volt számomra. Valahogyan, valamiért... Egyszerűen csak nem áll rendelkezésre, ahogyan én szeretném, ahogyan nekem a legjobb lenne. A saját belső órája szerint működve - másra jár, mint én. Akkor egyedül maradok és magányosnak érzem magam. Ilyenkor nagyon jó egy barát, aki mindig kéznél van.

A belső prostival is találkoztam,

amikor magamban utazgattam formációról formációra. Ezt a kedves "pasit" napi 1370 forintért bérlem, ami egy hónapban több, mint 40 ezer forint. Miközben egyetlen forintot sem hozok a konyhára. A kémiai szer-függőség mellett gyászolom a belső gyengeségemet is. Valamint az elhallgatott szenvedés-függőséget. Hiába nem iszom, nem drogozom, és a cigaretta önmagában, - mint szer -, nem tesz antiszociálissá, mégis: idén januárra kimerítem a szerfüggőség összes kritériumát. Hogyan vagyok képes elveimmel ellentétben teljesen etikátlanul viselkedni? És rádöbbenek arra, hogy "a szer" a fülembe súgja, amit kívánok: "nagyobb és jobb vagy mindenkinél!" "Tökéletes vagy, zseniális, egyedi és pótolhatatlan." Vagy: "megint megbántottak, jogos a dühöd! Dacolj csak, ne hagyd, hogy igazságtalanok legyenek veled!" "Teljesen érthető, hogy félelmeid vannak! De majd én megvigasztallak!" "Nem számít, úgyis meghalunk!" Valamint: "csak bennem bízhatsz!" - Mindezt havi 41.000 forintért. Potom. Látszólag ennyit költök cigarettára, valójában ennél sokat többet lopok el saját magamtól és persze a családi kasszából.

Dupla leszúrt rittberger

"A prostitúció általánosan a személyi szabadság kiszolgáltatása fizetségért vagy befolyásért." - idézem a Wikipédiát. A személyi szabadságomat kiszolgáltatom, még fizetek is érte - és cserébe minden elszívott szállal egy illúziót erősítek. De legfőképp a személyes szabadságom illúzióját. Dupla leszúrt rittberger. Egyszerűen eladom magam. A lelkem. Mindenem. És én fizetem az összes számlát. És tényleg : csak egy ködöt kapok érte cserébe, de az is elillan. Ennyi.

Teljesen hétköznapinak tűnök. Azt hiszem, úgy mondják: normálisnak tűnök. Ha valami normális, akkor azt sokan művelik. Ma még összekapaszkodunk: Ti és én. Erőt nyerünk abból, hogy nem vagyunk ezzel egyedül! Aztán én mégis csak ... valahogy ... egyedül maradok.

Ezen a napon, ami számmisztikailag végül is a "hideg fej napja" - elpöffentem az összes maradék cigarettámat - már úgy nézek ki, mint Aladár a Mézgában, amikor szivarhoz jutott. Egy utolsó szálat meghagyok utasítás szerint, veszem a vizet, a jegyet, a kabátomat - indulok.

Az Egészségkapuban vár már engem Magdi, aki kezelni fog. Biorezonanciával és fülakupunktúrával. Szürke januári nap. Olyan megadó vagyok. Nincs a pillanatnak semmilyen varázsa, valami kicsi plusz, amitől különlegessé válhatna ez a pillanat. Talán azért, mert már sokadszorra...

A szóbeli tájékoztatás után a középkori várbelsőhöz hasonlító, pince-szagú lépcsőházból egy titkos ajtón keresztül kicsi francia-erkélyre jutok. Magdi küldött ki, hogy együtt töltsem azt a néhány percet az én titkos Kedvesemmel - meghitt csendben. Kezemben egy üvegpohár. Abba kell tenni a hamut és a csikket. "Emlékezz ember..., porrá leszel!..." Mint ez a cigaretta. "Hamvadó cigaretta" - motoszkál bennem Karádi Katalin búgó hangja... "Engem is csak égve dobtak el...".

Biorezonancia-kezelés. Magdi kedves szavai. Csikk büdös. Álmos leszek. Vattát köpök. Aztán jönnek a fülbevalók. Némelyik érzékenyen érint...

Már indulok is tovább! Tompa vagyok. Semmi sem jut eszembe. Megyek Kőbányára. Estig távol vagyok otthonról. Néha bevillan, hogy "ilyenkor szoktam megérdemelni egy cigit." És csak figyelem, hogy nem történik semmi. Mert én így akarom!

..."És újra este lett és reggel...."