Kitörés után

2019.05.20

Kitörés ...

Ismét bejárom a birtokot. A vulkán kitörés felett merengek... Mi mindem távozott ott rakéta sebességgel? No komment!

Mardel kutyának külön köszönet, hogy csak annyit rendetlenkedett, amennyit. És ma reggelre a kunyhó sem volt szétcsócsálva - bár valamennyit elvesz ebből az érdemből, hogy éjjel szakadt az eső.

Hányszor végződik az életben egy nagyszerűen megszervezett menyegző be nem teljesedéssel? Hányszor robbanunk fel, hányszor halunk bele, és aztán hányszor kezdjük mégis újra - abban a reményben, "hátha most" ?

Miközben fel sem tűnik, hogy nagyjából mindig ugyanazzal a hozzáállással, ugyanazokkal a reakció mintákkal, ugyanazzal az apátiával vagy hevességgel vagyunk jelen... És még számolatlanul sokféle impulzus hat ránk, és sugárzik belőlünk, amiért aztán, valahogy, mindig ugyanaz a vége...

Evidens, hogy jövő héten nem megyünk vissza a patakra, ugyanoda, hozni még a jóféle, robbanós kövekből, a következő kunyhóhoz. Valamit változtatnunk kell! És lehet, hogy kapunk újabb nem várt elemeket, kanyarokat, amit meg kell járnunk - de semmi sem lehangolóbb, mint a rutinból fakadó tuti.

(Az Élet változás - Változás Ezt a kártyát húztam a záró körben...)

A kövek ezer félék. Csak néhány nevét gondolom ki most:

"Vele olyan hasonlóak vagyunk" kövek

"Ő olyan más, de majd alakul" kövek

"Majd én mindent elintézek helyetted is" kövek

"Nem fogok szólni, hogy bánt, amit csinálsz" kövek;

"Nem vagyok hajlandó" kövek,

"Mindig maradj mellettem" kövek,

"Én mindent jobban tudok" kövek,

"Nem bízom benned (de magamban sem)" kövek

"Majd én megváltoztatlak" kövek... stb.

"Bármit megtehetsz velem" kövek

Segíts nekem, kérlek, hogy teljesebb legyen ez a lajstrom!

Mennyire szép a tanítás, ennek a történésnek a szimbolikája! És bölcsek vagyunk, mert nem próbálkozunk még egyszer ugyanúgy. Másképp próbáljuk. Még mindig nem tudjuk a tutit. Újra megengedjük magunknak a tévedés lehetőségét, ajtót hagyunk a változtatás lehetőségének, hogy valóban szerves legyen a kapcsolatunk az Élettel. A legtöbb, amit elvehetünk magunktól, a megengedés, hogy valami megváltozzon bennünk...

Megengedem-e magamnak, hogy más minták szerint kapcsolódjak másokhoz? Hogyan csitulhatnának el a régi minták? Mikor érzem magam biztonságban? Ó, ezer kérdés bennem, mindre van egy válasz - keressük!

És arra nincsenek szavak, hogy milyen érzés, amikor egy álom beteljesedik!

Azoknak írom, akik velünk voltak ezen a hét végén! Hajnalban eszembe jutott ama dal szövege, amit a mezőn képtelen voltam felidézni:

"Nap Apám! Vagyok a tűzlány,

Ki ápol, főz és meleget ad.

Ha nem vigyáz, feléget mindent,

Hidegben magához csalogat."

(Részlet a Mezei álom meditációból

anno 2015.)

Hála!