Légy te mindig hű magadhoz

2020.08.03

József Attila  Születésnapodra - Mennyire aktuális ma is - bár nincs születésnapom, vagy ki tudja? 

Amikor mindent átjár a letépett pókhálók ragadós zűrzavara, a lefutott hímzőfonál megoldhatatlannak tűnő kuszasága; A holnap egy rovat a naptárban a mai rovat után. És nem tudhatod, mit ír bele a Nagy Dramaturg (Fábri Adri után szabadon). 

Tervezni ma egyenlő vakmerőség. Egy fejes a medencébe, amiben vagy van víz, vagy nincs. S kérdés, hogy mindaz, ami kívül van, valóban a belső kivetülése-e?

Vezet-e valahová ezt a torz hologramot elutasítani, elhatárolódni mindattól, ami van? A szájkosaras, pórázos kutyalétet tagadni tűzzel-vassal? Az új társasjáték: Ki vonyít a végén? - Játszható 5-től 99 éves korig. Mert játszani kell! Gyere játszunk! Vajon ki írja a játékszabályt?

Tombolnak a kapcsolati betegségek. Kicsiben és nagyban. És persze a testekben, az agyban. Családok szakadnak, mint megannyi szinapszis az idegi pályákon. Örök feledésbe, tévedésbe taszítva mindazt, ami által meghatározzuk magunkat: a kapcsolatainkat Másokkal. Én én vagyok!

Nos. Ilyenkor eszembe jut József Attila szülinapos verse: "légy te mindig hű magadhoz!" A hűség soha nincs ingyen. A hűség valamibe kerül. Nem! Ne sajnálj, és magadat se, kérlek! Megfizetjük az árát, ha kell, de akarjuk!

Csak a napraforgó vagyunk, aki a másik irányba bámul, a bárány, aki a farkassal beszélget, mielőtt... A gyönyörű festménynek az a szeglete, mely már kívül esik a rámán, s a falon virít. A nyuszi, ami kiásta magát a fogságból, amikor senki sem látta, és elszaladt. S elválik: lőnek-e még arra, aki kihull balra vagy jobbra az erőltetett menetből. Szerintem igen. Csak másképpen ...

Szeretek élni? Akkor is, ha időnként nyomasztó a világ hamissága? Ezt most kérdezed? Vagy mondod? Csak mellé ütöttél kettővel? - Nem tudom. Nem mindig kifizetődő gondolkozni. Nem kell mindig válaszolni.

Villanások

Úgy, de úgy tudja mondani az üres teremben... üresen! S a sokat hallott kupola egykedvűen veri vissza: "elkur-tuk-tuk-tuk." "Fogjunk össze, barátaim-aim-aim!" 

Senkinek sem volt néma egy perce a halott emlékére, aki egy este elköszönt... Letette az asztalra, amit le kellett tenni. A Politikus. Márkanév. Sajnos egyedi és megismételhetetlen... és leadta a kulcsot a főportán. Ki tudja? Lehet, hogy egy kicsit noszogatták is. De ma még úgy tudni, hogy önként tette ezt. Az elfogadhatatlan ma egy retorikai fordulattá zsugorodott a vén kupola alatt. A számonkérés eszközévé vált egy hadaró ajakon. Tsztlt kpviselk. (Ha annak idején nem tetszett volna azt tenni, ami végül is egy rakás nem-cselekvés volt csupán, talán nem tartanánk ott, ahol Ön szerint ma szégyen tartani.) 

Ne törődj te semmivel! Csak legyél hű magadhoz! Amiért érdemes tanulni a padban, hogy lásd a dolgok menetét. Hogy felfedezd, mi új van a Nap alatt, s milyen régen már nincs semmi új. Csak a bábukat cserélik a játéktáblán. A tyúkot a nyakánál kell elkapni, ha vacsorázni is akarsz. A lúzerek a színes farktollakra hajtanak. A baromfiól természete, hogy a tyúkok is elfogynak egyszer. Valahol Európában...

Légy te mindig hű magadhoz! Bár az egymilliárd légy világában számos érték kérdőjeleződik meg, és mi magunk is hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni magunkat. Az érvényességünket, az értékességünket, a fontosságunkat, a képességeinket. És igen! A szükségleteinket is. Mihez-kihez legyen hű önmagán belül az, akinek az önbecsülése arccal a sárban haldoklik? Szóval? Akkor mégiscsak úgy lehet igaz, hogy egymilliárd légy nem tévedhet? 

Nézzük csak! Mit mond a költő! 

"Itt egy év, és ott egy újabb, 

de embertől ne várj újat! 

Korlátaikat hagyd nekik! 

Híd is vagy, folyó is vagy. 

Rajtad mások átkelhetnek, 

ha akarnak, kinevethetnek. 

Szárnyad is van, repülni tudsz, 

így föléjük emelkedhetsz!"

Van Istened? S angyalaid? S ismersz-e egy bizonyos Önmagadat? Mert hozzájuk lehetne hűnek lenni. Miközben fogynak a tyúkok...