Lélek evolúció

2020.07.21

Befelé figyelés és imádság -személyes lelki evolúció. Hol van Isten? AZ imádság, mint a kapcsolódás eszköze


Mióta a "kis"fiam... Szóval a legkisebb, anafilaxiás sokkot kapott szeretett mezőnkön egy este, és én is sokkot kaptam ettől az "élménytől", majd utána beültem a gőzkunyhóba, ahol az összes démonom rám támadt az akármelyik körben... Igent mondtam az én Istenemre. 

Nem az a fontos, hogy igazából van-e Isten, hanem az, hogy tudok-e valamihez-valakihez kapcsolódni feltétel nélkül, ami nem az én "sűrű-énem". Nem egy másik emberi lényhez való kapcsolódásról van szó, hanem egy olyanról, ami megfoghatatlan, érinthetetlen, és hozzá tartozónak érezhetem magam.

Hiába racionalizálnék. Akkor és ott, abban az időben a démonok valóságosnak tűntek, és a félelmemen keresztül férkőztek a szívem legmélyére. Pontosan emlékszem. Ez az én tapasztalásom. És csak leírom. Nincs vele semmilyen szándékom. 

Hiába mondtam volna magamnak, hogy ezek a démonok nem is léteznek, higgyem el, hogy nincsenek, nem kell félni. A vízióm az volt, hogy beleroppantam. (Persze, nem roppantam bele, csak kunyhó után egy jó darabig egy egészen különös állapotba kerültem.)

Ha nincs bennem meg az a pont, az a "kályha", amihez mindig vissza tudok kapcsolódni, amikor éppen elveszettnek érzem magam, valóban el tudok veszni lelkileg. Ehhez társuló "kedvenc" tünet a pánikroham.

Az a saját tapasztalásom, hogy mindig én vagyok az, aki igent mond: a démonaira vagy az istenére. Tehát van választásom, csak sokkal kényelmesebb úgy tenni, mintha a dolgok csak úgy történnének velem, aztán lehet jajgatni, hogy "de rossz sorsjegyet húztam a kalapból."

A szüleim ennek a kapcsolódásnak a lehetőségét adták meg nekem a valláson keresztül. Később összetűzésbe kerültem a vallásommal, (a szüleimről nem is beszélve), és elváltak útjaink. És a vallásommal ment az Istenem is, az imádság is...

Aztán... visszatért hozzám - nem az a gyermekkori állapot, látásmód, érzésvilág, hitrendszer, hanem valahogy átformálva, meggyúrva, újra rakva... Hogy én is tudjak beszélni róla - nem középiskolás fokon.

Összehoztam a karámtén után egy örömnapot, és elmentünk ide Szentkútra, ahol a Fehér ruhás Asszony kezében a Rózsafűzérrel imádkozik, mióta csak ideállították.

Amíg erre a napra készültem -, egyszer csak rádöbbentem, hogy a Fehér ruhás Asszony "bennem él". Találkoztam már vele egészen máshol is, többször is. Különféle "jelmezekben". Itt, Szentkúton pedig a Szeplőtelen Fogantatás képében állítottak neki szobrot lelkes hívők, akiknek ez nagyon fontos volt.

A csodákat az életemben, a szabad imádságot ezekben a gőzkunyhókban éreztem meg. Nagyon hálás vagyok érte! És tovább adom, ha szabad.

A következő kunyhóra itt tudsz jelentkezni:

https://www.facebook.com/events/197780118228403/

fotó: Csobánka Szentkút Lourdes -i Szűz szobormásolat (Tisztelem benne, hogy valakiknek nagyon fontos volt ezt a szobrot felállítani. )