Megvalósulás

2020.09.28

Mindig újra akarom, kívánom, hívom, hogy valósuljon meg újra a beteljesedés. Bár ma kissé suta voltam. Ki is nevettem magam. Suta, de elszánt, tele tenni akarással. Olyan hangulatot varázsoltam ide a Bagolyvárba, amiről mindig is álmodtam. És persze sutáskodtam is egy sort... De jól kinevettem magam. Nem bántóan, hanem szívből jövően kacagtam magamon. És volt idő, hogy nem is gondoltam volna, hogy nem érdekel az, amit sikernek hívnak. Hanem azt keresem, ami be tud teljesedni bennem, és teljesebbé tesz engem mások, de leginkább magam előtt. És tudok majd magamon nevetni, közben pedig "szeretni" magamat mindennel együtt. Ez is egy megvalósulás.

Olyan ez a Bagolyvár, mintha mindig itt állt volna... Pedig egy évvel ez előtt a szőrös deszkákon egyensúlyozva lehetett közlekedni... Ha lett volna hova menni itt a padláson. Nem volt hova menni... Csk feljöttem időnként sopánkodni, majd álmodozni, hogy milyen is lesz itt fenn az élet, ha egyszer elkészül... Amikor megvalósul, beteljesedik. A megvalósulás megéléséhez résen kell lenni. Hiszen most történik! 

Fáj a fogam... helye. Ilyenkor jobban haragszom a világra, mint más napokon. Különben is ősz van, és még a fű sem nő tegnap óta, mióta besuttyant a hideg a csobánkai öbölbe. - (Nincs is tavunk, se tengerünk! Sebaj, mostanában úgyis jó szokás úgy tenni, mintha lenne valamink, ami sosem volt, és ezt mindenki tudja, de senki sem vallja be, talán még saját magának sem. S a páneurópai csador alól megtörten néznek szemek a semmibe. )

Nem a magam fogja vagyok, inkább úgy látom magam, mint aki befelé szabadabb, mint kifelé. Nem korlátoz a szájkosár, inkább csak bosszant, hogy holmi freudi felejtéssel mindig kétszer olyan hosszú az út az autómtól a bevásárlókocsikig. Mióta ránk dőlt ez a lapos frász...

Igen. És befelé önmagamba pedig átélem a megvalósulást. A beteljesedést, mely nem végállomásként van jelen az úton, hanem egy oázisként, ahol megpihenjetek, és megüresedett kulacsomat feltölthetem. És megyek tovább. És megélem ezeket a megvalósulásokat. Ahogyan egyre több jön, egyre inkább bízom abban, hogy érdemes.

Holnap leszek 54 éves... Ez is egy megvalósulásom. Egy megnyilvánulásom. Szeretem ezt a megtépázott, meghízott testet! A pocimat és a sajgó fogaimat. A lúdtalpamat, a karjaim zsibbadását. A karikákat a szemem alatt! Köszönöm a szüleimnek, hogy némi hezitálás után ugyan, de minden félelmük és az abból fakadó dilemmájuk ellenére elfogadtak engem. És ezzel a döntésükkel toábbi nyolc embernek adtak potenciális lehetőséget arra, hogy átélhessék - többek között - a megvalósulás misztériumát.

Hümm... ha mesélni tudna...

Hányan fogadták feltétel nélkül, örömmel,

És hányan berzenkedtek, hogy

miért így, és miért nem úgy?

Miért ilyen kevés? Miért olyan sok?

Jöhetett volna előbb... Várhatott volna még...

Egyesek nem vették észre, amikor felbukkant,

mások tagadták jöttét... valaki másra várnak...

S ő csak némán nézte... neki mindegy volt...

Arra vár, hogy felfedezzék, megünnepeljék...

Ő a Megvalósulás