Téli Napfordulón, avagy: Gondolatok az 55. Karácsonyomon

2020.12.24

Egyszerű Karácsony 2020-at írunk. Ez már az 55. karácsonyom, ha jól megszámolom. Nos. Az 55. karácsony is Csobánkán talál. Sűrű a köd hajnalban, mélységes a csönd a faluban. Sütöttem beiglit, kész a káposzta. És kiválogattam egy halom régi fotót, melyekből most papírkép lesz. Ez a karácsonyi ajándékom magamnak. Fotók a régi házról és kertről. Majd következnek a gyerekeim esküvői fotói és gyönyörű unokáim egynaposan és sok hónaposan. Egyszerű Karácsony. Belső Kara Csun.

Néha nehéz megnyomni a delete gombot, még akkor is, ha éppenséggel az 5. ugyanolyan fotóról van szó, mely egyik kicsi csöppségemet ábrázolja. Mégis, meg kell tenni. Ha sok szemetet hagysz magad után - például egy évfordulókor, akkor az majdnem olyan, mintha adósságot hagynál. Soha nem késő elkezdenem, és van időm elég rendbe tennem. Legalábbis hiszek ebben.

A kezeim... Azok zsibbadnak rendületlenül. Egy reumás ujjam meggyógyult, de a zsibbadás összességében nem hagyott alább. Ma hajnalban azon járt az eszem, hogy utána nézek ennek az alagút szindrómának kicsit alaposabban. Annyit már "megkaptam", hogy mivel végig szorongtam 55-ször karácsonytól karácsonyig, a szorongás szorítását az idegek és erek sínylették meg. Konkrétan minden követ meg fogok mozgatni, hogy visszakapjam kezeim egészségét, és aztán majd tovább adom a tudást, ahogy eddig is mindent, amihez csak hozzá jutottam. Egyébként nagyon jó érzés, amikor "van valamim", és nemkülönben nagyon jó érzés, amikor -leginkább lelkileg - bármiről le tudok mondani. Én nem tudok, csak fantáziálok róla...

Miközben szinte összeszorított fogakkal rovom ezeket a sorokat fájdalmasan nem érezve az ujjaim végét.

A nagyon-nagyon fáradt neurológus doktornő a csuklómra koncentrált, ám a zsibbadás eredője nem ott van. Nem csak ott vannak szorításban az idegek és az erek, hanem testem-szerte. Én tudom, csak hol... Itt az ideje aktiválni ismét a meridián-vonalakat egy kis akupunktúrával.

Ja. Igen. Onnan indultam el, hogy az idei egyszerű karácsony lesz. Olyan hétköznapi. És most ez rendben van.

Én most ugye anatómiát tanulok a gyógymasszőri tanulmányaim keretében. Persze, nem véresen komoly még, csak általános iskolás szinten - viszont beérett fejjel és gondolkodással. (Épp ideje volt, nem gondoljátok? ) És úgy tekintek a testre, és annak működésére - a szervrendszerektől a legkisebb, önálló életvitelre képes sejtekig -, mint a Teremtés legnagyobb csodájára. Ezen belül jól megjegyzem azt a számos öngyógyító mechanizmust, mellyel az emberi test sejtszinten is rendelkezik. Több billió sejtünk darabonként képes megvédeni magát illetéktelenekkel szemben. Nem moralizálnak, hamm, bekapják. - Ha sikerül.

2020. igen különös esztendő volt. Az idén december 21.-én talán először éreztem zsigeri szinten, hogy valami "most múlik pontosan." És mellesleg lesznek a jól bevált, mondhatnám, számomra misztérium-fosztott "Ünnepek". Azok a bizonyos kellemesek.

Szóval nekem már "boldog Újév van". miközben fel fogom díszíteni a kis karácsonyfánkat. Miközben sütöm tovább a beiglit, főzöm az "ünnepi" lakomát. És odafigyelek arra, hogy értékeljem: nem vagyok egyedül. Mert, ha valami nagyon kegyetlen volt az elmúlt 13 évben, azok a Szentesték voltak, melyeket egyedül töltöttem. Mivel azonban nem kötöttem kompromisszumot, annak a döntésnek az eredményét pedig nem akartam elfogadni - bizony alaposan szétesett a világom. Ez pedig gyötrelmes tud lenni. Nos az volt. Amely érzést most nem szeretnék "visszaélni", csak segítségül hívom, hogy el ne feledjem háládatlanul, hogy honnan is érkeztem ide, ebbe a mostba - ugyebár.

Megemlékezem arról, hogy a III.Világháború fegyvere a szó. A vírus csak a töltény.

  • Megemlékezésemet olvashattátok. -

Mivel ez a mostani az 55. karácsonyom, fenntartom magamnak a jogot, hogy távol tartsam magam a számomra semmilyen belső tartalommal sem bíró "áldott Karácsony" kívánástól. Valamint a válaszoktól, melyek 55 éve ugyanazok a sablonok. Pedig 55 év alatt kormányok, ideológiák, alkotmányok és tákolmányok jöttek és mentek, de a "köszönjük szépen, viszont kívánjuk mi is neked és az egész családnak, mégpedig hetedíziglen" - semmit sem változott.

Én ugyan nem vagyok jövőbe látó jós, de abban biztos vagyok, hogy egy csapat Jézusnak is adnánk feladatot bőven a mi megtérítésünket illetően. Szemet ki kellene nyitni, felébredni, nyújtózni egyet, fingani kettőt, majd erőnk teljében kipenderíteni, aki-ami nem odavaló. Ehelyett azonban még mindig aktuális a vicc. Amikor a férj rajta kapja a feleségét egy másik pasival:

"Drágám! Te kinek hiszel? A szemednek, vagy nekem?"

Azt gondolom, hogy amíg ezt a kérdést újra és újra fel lehet tenni nekünk, és pont olyan bamba arccal állunk a válaszra várva, mint a Drágám, addig az összes csillag állhat akár a feje tetejére is, túl nagy fordulatra nem érdemes várni.

Szívből remélem, hogy roppant motiváló volt ez az írásom!

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek az egész elmúlt esztendőben való létezését. A figyelmet, mely a legjobb orvosság vírus ellen; a szilárd hitét - kinek Istenben, kinek magában -, és hitét a holnapban; az igaz könnyeket, melyeket odaajándékoztatok a Családi Műhely anyaföldjének - legigazabban mondva: Földanyának és Égapának - Istennek, az Univerzumnak - hitetek szerint. A nevetést, a gyűrődést, a meghitt pillanatokat! Éljen a bátorságunk! Ahogy megcsináltuk ezt az évet, minden eszement helyzet ellenére. Szerintem jók vagyunk!

Hálás vagyok a barátságodért, és azért is, ha megérted, hogy eljött az ideje egymás elengedésének. Ez nem annyira fájdalmas, mint inkább felszabadító, ha tudjuk, hogy az összetartozásunk alapja végső soron az Örökbe ágyazott. S mindannak, ami elmúlt, megtisztelése a hála érzése által lehetséges. Én érzem ezt a hálát. És semmi bűnös nincsen abban, ha tudunk külön-külön élni az életünk lehetőségeivel. Ez persze opcionális. És a felelősség egyéni. És akkor ez így rendben van. Rendben van?

És, mivel ez jó érzés, kívánom mindenkinek szívből: neked, neked és neked... Ezt, és még egészséget is! Bőséget szabad levegőben, erős kapcsolatokban, élelemben, és valódi szeretetben - egészségben!

Viszlát! Heló! Sziasztok 2021-ben!